A műfaj kezdetei
Az animációs film ttörője az angol származású amerikai karikaturista, James Stewart Blackton, akinek 1906-ban készült el a filmtípus első sikeres alkotásának számító Kísértet a szállodában című, horrorelemekben gazdag animációja, melyben egy láthatatlan kéz mozgatja a térben a tárgyakat.
A másik úttörő Émile Cohl, aki bábfilmek (A kis Faustocska 1910) és mozgó tárgyakkal készült filmek (Hajsza a török után 1907) mellett a néhány vonallal megrajzolt trükkfilmjeivel (Fantazmagória 1908) ért el nagy sikereket.

Az animációs film klasszikusa a harmincszoros Oscar-díjas amerikai rajzfilmrendező-producer Walt Disney 1927-ben alapította meg stúdióját; ekkor születek meg első híressé vált figurái (Mickey egér, Donald kacsa, Pluto kutya) is. Az 1930-as években sorozatai annyira népszerűek voltak, hogy hogy cége már több ezer embert foglalkoztatot, köztük 300 fázisrajzolót. Disney élen járt a színesfilm-készítésben is, s az ő egész estés filmjei honosították meg a rajzfilmiparban a játékfilm-hosszúságú animációt (Hófehérke és a hét törpe 1938, Bambi 1942, Hamupipőke 1949). A rendkívül sok fázisrajzból összeálló, s ezért nagyon élethűen mozgó, humoros, emberi tulajdonságokkal felruházott Disney-figurákat sok stúdió utánozta.

Animációs film Európában
A legjelentősebb műveket az 1920-as évektől független, kísérletező természetű képzőművészek készítették, mint a német Oskar Fischinger, Walter Ruttmann, Berthold Bartosch, az orosz származású, Páriszban élő Alexandre Alexeieff, az angol Antony Gross, a magyar szármzású George Pal.

Ruttmann (Fényjáték Opus 1.2.3. 1921) és Fischinger (Lelki konstrukciók 1927) absztrakt animációi az avantgárd képzőművészet és a mozgókép találkozásának rendkívüli dokumentumai. Utóbbi Mozgó festészet No. 1 című 1947-es, a brüsszeli kísérleti filmek fesztiválján nagydíjjal jutalmazott filmje, egy festmény születését mutatja be ecsetvonásról ecsetvonásra. Bartosch Az eszme című 1932-es animációs klasszikusát, amelyhez Honegger szerzett zenét, Frans Masereel fametszetei ihlették.
Fischinger és Bartosch filmjei erősen hatottak Alexeieffre, aki az amerikai Claire Parkerrel s a közösen feltalált "gombostű technikával" készítette el Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című művének adaptációját 1933-ban. Ezzel a technikával 240 000 gombostűfej mozgatásával és oldalról történő világításával nyüzsgő, tónusaiban is állandóan változó hatást lehetett elérni.

A kísérleti animáció
Az ezt követő évtizedekben seregnyi független animátor művelte a kísérleti animációt Európában, Kanadában, Japánban és az Egyesült Államokban.

Norman McLaren az 1940-es évektől közvetlenül a filmszalagra rajzolt Kanadában, de a nevéhez fűződik több más technikai újítás mellett a pixilláció is.

A cseh Karel Zeman többek közt élő színészeket együtt animált modellekkel és rajzokkal (Utazás az őskorba 1954).

A sajátos humorú, szintén cseh Jiří Trnka bábtechnikával dolgozta fel többek között Haąek ©vejkjét (©vejk, a derék katona, 1954).

A cseh animáció ma legismertebb alakja, a szürrealista hagyományokat folytató Jan ©vankmajer, aki filmjeiben merészen keveri a játékfilmes elemeket az animáció minden elképzelhető formájával (Alice 1988, Faust  1994).

Komoly hagyományai vannak a lengyel kísérleti animációnak is (Walerian Borowczyk Ház 1957, Zbigniew Rybczynski Tangó 1980).

Az orosz animáció világviszonylatban is jelentős alakja Jurij Norstein, akinek a Mesék meséje című 1979-es filmje lett az 1984-ben Los Angelesben megrendezett animációs olimpián minden idők legjobb animációs filmje.

A kortárs animáció
A modern animáció számára a komputertechnika által lehetővé tett animálási lehetőségek jelentik a legnagyobb kihívást. Az úttörők közt említhetjük John Whitneyt, Jules Engelt, Larry Cubát, David Brodyt, Peter Földest. A komputeranimáció az egész estés animációs filmeknek is komoly lökést adott, főként Japánban (anime) és az USA-ban. Az első teljes egészében komputertechnikával készült animációs nagyjátékfilm az amerikai John Lasseter Toy Story-ja volt 1996-ban.

Animációsfilm-forgalmazás
Az animációs filmek sokáig a moziműsor részét képezték. A nyolcvanas évekre azonban a rövid animáció kikopott a filmszínházakból, s természetes otthona a televízió, illetve a mind több önállóan megrendezett animációs filmfesztivál (Annecy, Zágráb, Ottawa, Hirosima, Kecskemét) lett. Az animációs filmeknek 1960 óta működik önálló nemzetközi szervezete, az ASIFA.

Az animációs film Magyarországon
A magyar animációsfilm-készítés az 1930-as években indult, s nemzetközi mércével is elsőrangú volt Bortnyik Sándor reklámművészeti iskolája, Macskássy Gyula, Kassowitz Félix munkássága. Olyan világhírű animátorok kezdték pályájukat Magyarországon, mint a londoni Halas and Batchelor rajzfilmstúdió alapítója, John Halas (Halász János), a francia animációs film nagy alakja, Jean Image (Hajdú Imre), vagy a holland animációs film megalapítója, a többszörös Oscar-díjas George Pal (Pál György).

A hetvenes-nyolcvanas években a magyar animációs film jelentős rangot vívott ki magának. A legismertebb animátorok - Dargay Attila (Ludas Matyi 1976), Nepp József (Gusztáv 1964-től, A Mézga család különös kalandjai 1968, Kérem a következőt!  1974, Hófehér 1983), Reisenbüchler Sándor (Isten veled, ki sziget  1987), Jankovics Marcell (János vitéz 1973, Sziszifusz 1975, Az ember tragédiája 1989-től), Cakó Ferenc (Ab ovo 1987, Hamu 1992), az Oscar-díjas Rofusz Ferenc (A légy, 1981) - számtalan díjat, elismerést kaptak külföldön is. S az állami kézben levő Pannónia Filmstúdiót - a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm, és a japán Toei mellett - a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye közt tartották számon.

Napjainkban hajdan nagyhírű magyar rajzfilmművészet komoly financiális nehézségekkel küzd elsősorban azért, mert a 90-es években szinte teljesen megszűntek a a jelentős televíziós megrendelések. A mai ismert, sok tehetséget összegyűjtő kisebb magánstúdiók (Varga Stúdió, Kecskemét Film) főként külföldi bérmunkákból tartják fenn magukat.