Akciófilm
A tömegfilm jellegzetes műfaja. A modern akciófilm elsősorban bűnügyi tematikájú, mai környezetben játszódik, és a szereplők konfliktuskezelése során a látványosan kivitelezett összecsapásokra, a tűzharcok és üldözések képsoraira helyezi a hangsúlyt. Előzményei Már az 1910-es években felbukkant egyik műfaji őse, a hajszafilm, melyben képtelen és komikus üldözéssorozatok váltják egymást, illetve rokona, a kalandfilm, amellyel azóta is párban jár. A húszas-harmincas évek olyan klasszikus darabjaiban, mint az első Robin Hood-, Zorro-, és Bagdadi tolvaj-változatok, akció és kaland elválaszthatatlanok. Akciódús kalandfilm és kalandos akciófilm között a különbség csupán árnyalatnyi, bár a kalandfilmben minden esetben túlsúlyban vannak a történet előrehaladását biztosító narratív elemek. A Rambo szériát elindító Első vér (1982) például az 1970-es éveket idéző szabályos üldözéses kalandfilm, vietnami folytatása viszont már leplezetlenül akcióközpontú, története csupán egységbe foglalja a véres leszámolásokat. Az akciófilm többnyire egyik rokon zsánerrel sem képes szerencsésen összeolvadni, rosszul viseli mind a csavaros krimiszálat (Az élet mindig drága 1995), mind pedig a thrillerek feszültségkeltését (Tisztítótűz 1996). Ezzel szemben a fantasztikum motívuma gyakran előnyére válhat (A bolygó neve: Halál 1986, Csillagközi invázió 1998). A helyszínek - elsősorban a túlélés számára nagy kihívást jelentő nagyvárosok illetve dzsungelek -, az emberfeletti hősök, és a történetek egyaránt sematikusak: erősen polarizáltak, és könnyen azonosíthatóak (hasonlóan őseihez, a némafilm-korszakban divatos westernekhez és hajszafilmekhez). Tovább…

Animációs film
Animáció A mozgógépi megjelenítés egyik technikája. Részben képzőművészeti, részben mozgóképi eszköztárral él. Tulajdonképpen trükkfelvétel, melynek során az animátor ábrákat, rajzokat, különböző anyagokat (homok, papír, gyurma), tárgyakat vagy bábokat kelt életre, mozgat meg, "animál". A klasszikus rajzos animációs filmben a fázisrajzolók a figurák mozásának minden fázisát külön megrajzolják, illetve beállítják, a kamera ezeket rögzíti, s a felvett fázisképek gyors egymásutánja kelti a mozgás illúzióját. Az animációs figurák környezetét a háttérrajzolók készítik el. Az eljárás nagyon lassú, hiszen egy egész estés rajzfilm több mint százezer fázisképből áll össze. A rajzos animáción kívül számtalan módszert, technikát kísérleteztek ki az animációs film gazdag története során. Ismert a báb-, fény-, festményanimáció, emulzióra karcolt, papírkivágásos, félplasztikus, pixillációs, gombostűfejes animáció. Napjainkban egyre inkább a számítógépes technikával készített animációt részesítik az alkotók előnyben. A stílus jellemzői Megszületése óta az egyik legkedveltebb filmtípus, hiszen alkotója a képzelet abszolút szabadságát élvezve olyan világot teremthet, melyre más filmfajták nehezen képesek. Szoros rokonságban áll a képregénnyel, sok képregényfigurát (Garfield, Asterix) láthatunk viszont animációs filmekben, de merít a mozifilmek műfaji, cselekményvezetési, dramaturgiai, sőt beállítási, plánozási sémáiból is. Tovább…

Anime
A Japánban - elsősorban kereskedelmi célból - készülő animációs filmek összefoglaló neve. Maga az anime elnevezés az angol animation (animáció) szóból származik. Az Európában elterjedt tévhittel ellentétben nem azonos a mangafilmmel (Pusztító ököl  1995, Könnyező harcos 1996), mely elnevezés a japán képregények (mangák) alapján készült élőszereplős játékfilmek műfaji megjelölésére szolgál. Az animék leggyakrabban televíziós csatornák számára gyártott sorozatok (Dragon Ball  1986, Sailor Moon 1992), illetve közvetlenül videopiacra szánt termékek, Original Animated Videok (Dallos 1983, Neon Genezis Evangelion 1997, Ai a videólány 1992). Az egész estés moziforgalmazásra készülő animék (Odin 1985, Páncélba zárt szellem 1995) ritkábbak, a teljes termés mintegy 15-20%-át alkotják. A japán kommersz rajzfilm legnagyobb mesterei közé tartoznak az anime atyjaként tisztelt Tezuka Oszamu (Tűzmadár az űrben 1979), a rangos Ghibli Stúdiót vezető Mijazaki Hajao (A szél harcosai 1997), illetve Otomo Kacuhiro, a műfaj leghíresebb darabja, az Akira (1988) író-rendezője.

Burleszk
Helyzetkomikumra épített (film)vígjáték. A cselekmény többnyire a valóság szélsőségesen túlzó ábrázolásán alapszik. Fő alkotóeleme a különös helyzetekbe kerülő főhős és az ötletgazdagság, a gegek halmozása. A legelső némafilmek jórésze burleszk volt (Lumière A megöntözött öntöző). A leghíresebb burleszkfilmek egy-egy kiváló komikus nevéhez fűződnek (Max Linder, Buster Keaton, Chaplin, Harold Lloyd, Zoro és Huru, Stan és Pan, Ritz testvérek, Abbott és Costello, Jerry Lewis).

Bűnügyi film
A tömegfilm egyik máig legnépszerűbb filmcsaládja, mely a filmtörténet folyamán seregnyi nagy tehetségű rendezőt vonzott Howard Hawkstól Alfred Hitchcockon, Francis Ford Coppolán és David Lynchen át Quentin Tanantinóig. A bűnügyi filmnek az elmúlt száz évben számos típusa, alműfaja alakult ki, pl. a zsarufilm, a gengszterfilm, a kémfilm, a thriller, a film noir stb.

Diplomafilm
A filmes és televíziós szakmát filmiskolákban elsajátító növendékek záró vizsgamunkája, melyben a vágó, operatőr, rendező, dramaturg stb. hallgató számot ad szakmai felkészültségéről. Magyarországon számos intézmény, köztük a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem ad a diplomamunka sikeres megvédése után a filmes szakképesítések valamelyikét bizonyító diplomát.

Fantasy
A fantasztikus filmek jellegzetes alműfaja, mely mítikus, képzeletbeli helyszíneken játszódó hősi kalandokat mesél el, emberfeletti és földöntúli figurák főszereplésével. A fantasy (neve az angol fantázia, képzelet, fantazmagória szóból származik) a science-fiction és a klasszikus kalandfilm határterületén helyezkedik el.

Fantasztikus film
A tömegfilm azon műfajcsoportja, amelynek történetei egyes motívumaikban vagy egészükben átlépik a realitás, a valószerűség határait. A fantasztikus filmek közös vonása, hogy alkotóik az irreális elemeket valóságosként tüntetik fel, sőt szívesen racionalizálják különféle tudományos ismeretek felhasználásával.

Film noir
Az USA-ban született, a bűnügyi filmek családjába tartozó filmműfaj (más vélemények szerint stílusirányzat), melynek fejlődési íve John Huston A máltai sólyom (1941) című munkájától Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjéig húzható meg.

Filmetűd
A hagyományos játékfilmnél jóval rövidebb, formai, elbeszéléstani értelemben szabadabb, kötetlenebb filmtípus, amely gyakran személyes tartalmak keretéül szolgál. Filmfőiskolások, kezdő filmesek - mielőtt nagyobb lélegzetű filmalkotásokba fognának - sokszor filmetűdökben próbálják ki egy-egy új stílusalkotó elem vagy egy-egy téma vizuális megjelenítésének lehetőségét. A filmetűd ezért gyakran alig elválasztható a kísérleti filmtől.

Filmhíradó
Kihalóban lévő filmtípus, a dokumentumfilmezés egyik ága. A televíziós korszak előtt a mozgóképi hírszolgáltatás legfontosabb válfaja volt, amely többnyire heti rendszerességgel jelentkezett a mozikban a játékfilmek előtt. Műsorán kül- és belföldi tudósítások, riportok, aktuális, érdekes eseményekről készült rövid hírösszefoglalók szerepeltek.

Filmmusical
A zenés filmek családjának jellegzetes, amerikai műfaja, amely az 1930-as években született. Népszerűségére jellemző, hogy a műfaj virágkorában több mint ezerötszáz filmmusical készült évente Hollywood filmstúdióiban. A filmmusicalek vígjátéki stílusban előadott zenés-táncos szerelmi románcok, melyekben a zeneszámok és a könnyed, mégis virtuóz technikával előadott táncok nem csupán betétszámok, hanem a cselekmény szerves részei, és a prózai szövegekkel, illetve a cselekvéssorokkal egyenrangúak, s általában igen magas színvonalon összedolgozottak.

Filmsorozat
Több, nem ritkán 20-40 epizódból álló film - a képregények, füzetes regények mozgóképi rokona -, mely az 1910-es években volt igazán népszerű. Többnyire a külvárosok közönségének szólt, a nagy premiermozik sosem játszottak sorozatokat. Az általában heti rendszerességgel vetített filmek többségükben olcsó, szenzációhajhász melodrámák, igénytelen, alacsony költségvetéssel készült bűnügyi és kalandtörténetek voltak. A filmsorozatok sok szempontból a mai televíziós szappanoperák elődeinek tekinthetők.

Giallo
A bűnügyi filmcsalád sajátságos válfaja, mely a horror és a thriller műfaji jegyeit egyaránt mutatja. Az (olaszul sárgát jelentő) elnevezés az 1930-as években Olaszországban megjelent bűnügyi regények borítójának sárga színére utal. A giallo elsősorban zsigeri hatások kiváltására törekedett, a néző primer érzelmeit célozta meg a maga jellegzetes vizuális eszköztárával. A giallóban a cselekmény másodlagos a képekhez képest, az áldozatok többnyire nők, a filmek története erőteljesen erotikus töltésű.

Gore
A gore a legdurvább filmműfajok egyike, a horrorfilm slasherrel rokon szubzsánere. Az 1960-as évek minden morális tabut megdönteni akaró korszakában született. Az angolul alvadt vért jelentő gore-ban a pszichotikus főszereplőnek a gyilkosság elkövetése után a halott áldozattal történő további foglalatossága is ábrázolást nyer - főképp a főhős kóros hajlamainak és különös viselkedésének alátámasztásaként. A zsáner gyakran az élethez fordult ihletért, s a valóságban is létezett sorozatgyilkosok történetét dolgozta fel.

Háborús film
A háborús film a történelmi film egyik szubzsánere. Számos műfajjal áll erős kapcsolatban: elsősorban a westernnel, a kalandfilmmel, a románccal és az akciófilmmel, de részben a vígjátékkal is. A háborús filmek cselekményének középpontjában egy vagy több nemzet, esetleg az emberiség elleni, nagy tömegek bevetésével végrehajtott támadás áll. A művek a harc közbeni állapotok rajzát kínálják a csatatéren, a hátországban vagy a hadifogolytáborokban. Előfordul, hogy a helyszíneket kombinálják a filmekben, és az sem ritka, hogy egy film a háborút követő időszakba kalauzolja el a nézőt és a harctereket megjárt hősök későbbi sorsát mutatja be.

Horrorfilm
A horrorfilm a tömegfilm jellegzetes műfaja, melynek darabjai félelem- és borzalomérzetet kívánnak kelteni a nézőben. A horrorfilmeket a fantasztikus filmek családjába is szokás sorolni, és noha a legtöbb darabja valóban ide is tartozik, jó néhány kivétel is akad: a slasher vagy a gore - bár kétségtelenül a zsáner része - ritkán él a fantasztikummal. A horrorfilm - a pornó mellett - a filmműfajok között a legalantasabbnak tekintett zsáner. Története során csupán háromszor tört be a főáramba: az 1930-as évek Universal-produkcióival, az 1970-es években a sátánfilmekkel és - részben - a giallóval, illetve az 1990-es évek tinihorrorjaival. A horrorfilm hőse sokszor két világ határán vergődő, átmeneti lény.

Kalandfilm
A kalandfilm népszerű tömegfilmműfaj, melynek izgalmas eseményekben bővelkedő történetei a néző világától időben, térben távol játszódnak le. A kalandfilm több más műfjjal áll közeli rokonságban, melyek közül több maradéktalanul beilleszthető a keretei közé (mint a Vadnyugatra helyezett western, a melodramatikus elemekben bővelkedő katasztrófafilm, vagy a képzeletbeli világokban játszódó fantasy), ezért - a fantasztikus filmekhez hasonlóan - műfaji csoportnak is tekinthető. A zsáner meséi emberfeletti, ám a valószerűség határain belül maradó fizikai teljesítmények és magas hőfokú érzelmi megnyilvánulások egymásra épülő epizódjaiból állnak össze

Katasztrófafilm
Valamilyen természeti csapás (tornádó, vulkánkitörés, állatinvázió) vagy technikai katasztrófa (légibaleset, hajótörés) körüli drámai eseményeket bemutató tömegfilmműfaj, mely a bibliai tárgyú filmeposzok világi változatának is tekinthető. A téma látványos jellege miatt már a némafilm korszakában is készültek ilyen filmek (a Titanic elsüllyedésének feldolgozásai), de a műfaj igazi virágzása az 1970-es években indult el olyan filmekkel, mint az Airport  (1970), a Poszeidon katasztrófa (1972 vagy a Pokoli torony (1974). A katasztrófafilmek általában több szálon követik nyomon a drámai eseményeket, főhősük rendszerint mindennapi ember, akit a veszély rendkívüli tettekre sarkall, életét kockáztatja másokért, végül súlyos veszteségek árán megoldja a válságot, vagy megakadályoz egy még szörnyűbb következményt.

Melodráma
A - görög eredetű, zenekísérettel előadott drámát jelentő - melodráma a tömegfilm jellegzetes műfaja. Általában romantikus szerelmi történeteket mesél el, visszatérő témája a szerelmi vetélkedés, a megoldhatatlan háromszöghelyzet, amelyben nem lehetséges a tökéletes happy end (Casablanca, Utolsó tangó Párizsban). A melodráma mindig nagy szenvedélyeket ábrázol, (az olasz moziiparosok szerelmes filmjeit, akik az 1920-as években először gyártottak nagy szériában melodrámákat, úgy is hívták: szenvedélyfilm), eltúlzott eszközökkel: gyakran él valószínűtlen fordulatokkal, nagyszabású drámai eseményekkel, mint természeti csapások, háború, végzetes kór. Hősei - a műfaj romantikus színpadi gyökereihez híven - hatásos sztereotípiákra épülő egydimenziós karakterek (sorsüldözött szerelmes, hidegvérű cselszövő).

Ocker
Jellegzetes ausztrál filmműfaj, nyílt szexuális utalásokkal és közönséges nyelvezettel mulattató, főként a jellemkomikumra építő vígjátéktípus. Az ockerkomédiák hősei többnyire egyszerű gondolkodású, a társadalmi ranglétra alsó fokain élő férfiak, akik látványos megvetéssel viseltetnek mind a vagyonos, mind pedig az értelmiségi rétegekkel szemben. Az ockerek szerkesztésmódja epizódszerű, cselekményük a lazán összefűzött gegek köré épül.

Peplum
A - latin eredetű, rövid szoknyaszerű férfiruha jelentésű - peplum az ókorban, valamint a mítikus régmúltban játszódó, többnyire csodás elemekkel feldúsított kalandfilm, illetve fantasy. Hősei történelmi vagy mitológiai alakok: Herkules, Góliát, Sámson, Atlasz, Spartacus, Maciste.

Propagandafilm
Szinte az egész XX. századot végigkísérő filmtípus, valójában sajátos reklámfilm. Megrendelője többnyire valamely politikai szervezet, párt, állam (vagy állampárt), s a film alkotója a megbízó ideológiájának, értékeinek népszerűsítését vállalja fel. Ebből következően a propagandafilm dokumentumértéke, hitele, esztétikai minősége gyakran kétséges

Reklámfilm
Rendszerint 15 másodperc és 1 perc közötti hosszúságú filmalkotás, amely valamely termékről, szolgáltatásról vagy szervezetről nyújt információt a nézőjének. A reklámfilm célja a fogyasztásra való rábeszélés (ez alól a társadalmi célú hirdetés kivétel). A reklám szinte valamennyi filmes műfaj és televíziós műsortípus ábrázolási kánonját felhasználja (burleszk, bűnügyi film, melodráma, akciófilm, szappanopera), speciális csoportja az animációs film (rajzfilm, tárgymozgatott film, a két eljárást ötvöző fotóanimációs film és a komputergrafikákból összeállított digitális film). A reklámfilm két vezető médiuma a televízió és a mozi, bár az interneten elterjedt néhány kockás reklámbannerek (hirdetési csíkok) piaci szerepe fokozatosan növekszik. A reklámfilm kezdetei Az első reklámfilmek együtt születtek a mozival: már Georges Méliès, a trükkfilm első mestere is forgatott az 1900-as évek elején rövid terméknépszerűsítőket a Bornibus mustárról, vagy a Myster főzőről. Az első televíziós hirdetést 1941-ben sugározták az Egyesült Államokban, Európában pedig az angol ITA nyitotta a sort a Gibbs fogpaszta 1955-ös spotjával. (A spot a televíziós programok reklámblokkjait alkotó rövid reklámfilm.) A reklámfilm helye a filmművészetben A reklámfilm főleg az utóbbi évtizedekben - a posztmodern hullámmal és a multiplex-forgalmazásra készülő látványcentrikus high-tech filmek sikerével együtt - bizonyos létjogosultságot kapott a filmművészetben is. Miközben a rangosabb reklámfilm-szemléket az egész szakma figyelemmel kíséri új megoldásokat keresve, megindult az alkotóáramlás a két szféra között: elismert filmrendezők rövid hirdetéseket forgatnak (John Woo, David Lynch), reklámrendezők pedig nagy költségvetésű mozifilmeket (Adrian Lyne, David Fincher, Tarsem, Herendi Gábor).

Slasher
A slasher a horrorfilm egyik alműfaja, melynek legjellemzőbb formai jegye, hogy a történet pszichotikus hőse valamely szúró- vagy vágószerszámmal öli meg áldozatait. Kultúrtörténti ősforrása minden bizonnyal Hasfelmetsző Jack története. A slasherben a gyilkos eszköz lehet kés, csavarhúzó, láncfűrész, szekerce, fúrógép, de ha a szükség úgy hozza, egy kihegyezett ceruza is megteszi. A slasher tartalmi, szerkezeti jellemzője a repetitivitás: az epizodikusan szerkesztett történet elővezetése során a rendező úgy tartja szinten, illetve növeli a feszültséget, hogy az újabb és újabb - igen hasonló kivitelezésű - gyilkosságokat mind vérfagyasztóbb tálalásban adja elő.

Thriller
A bűnügyi film és a horror határterületein elhelyezkedő műfaj, amely elsősorban a bűn pszichológiai hátterére, a bűntett(ek) elkövetésére és következményeire - nem pedig felderítésére -, valamint az elkövető személyére helyezi a hangsúlyt. Bár az - angol eredetű, izgalmat, borzongást okozó jelentésű - thrillerek nem nélkülözik a krimikre jellemző csavaros fordulatokat, izgalmas szellemi feladvány helyett inkább borzongató, esetenként sokkoló lélektani drámákat dolgoznak fel, akcióelemekkel és a feszültségkeltés kifinomult technikáival dúsított cselekménnyel.

Tinihorror
A tinihorror a horrorfilm fiatal színészekkel forgatott szubzsánere. A műfaji jellemzők közül a legfontosabb, hogy a tinihorrorban az elfojtott szexualitás - mely a borzalomfilmekben mindig hangsúlyos - végletesen fokozottan jelenik meg. A serdülőkor ezekben a filmekben az ostobaság és a kegyetlenség időszaka, a Gonosszal szemben csupán azoknak van esélyük, akik felnőttebbek társaiknál. A műfaj az 1950-es évek második felében született.

Történelmi film
Nagy múltú filmműfaj. Tágabb értelemben ide tartoznak mindazon művek, amelyek történelmi figurák, mitológiai, bibliai alakok, sorsát mesélik el, történelmi vagy mitológiai eseményeket mutatnak be. Szűkebb értelemben csak azok a filmek sorolhatók a zsánerhez, amelyek valós történelmi tényekből kiindulva készülnek. A történelmi film közeli rokonságban áll a kalandfilmmel és az életrajzi filmmel, sőt gyakran elválaszthatatlan tőlük.

Trash
A - szemét, szenny jelentésű - trash azon amerikai tömegfilmek öszefoglaló neve, amelyek a stúdiórendszeren kívül, igen kis költségvetéssel készültek, elsősorban a gyors és biztos jövedelemszerzés céljából. Az elnevezés az 1950-es évek közepétől vált használatossá, amikor a televízió elterjedésével a nagyobb filmstúdiók leálltak a B-filmjeik gyártásával, hogy minden kapacitásukat a látványos szuperprodukciókra fordíthassák. A filmszínházak programjában keletkezett űr, valamint a megdrágult stúdiófilmek átvételére anyagilag képtelen kistermes és autós mozik filmigénye lehetővé tette, hogy azok a filmesek is piacra kerüljenek alacsony színvonalú munkáikkal, akik a korábbi évtizedekben nem juthattak lehetőséghez.

Tudományos-fantasztikus
A tudományos-fantasztikus film a fantasztikus film azon műfaja, melynél a valószerűtlen elemek valamilyen tudományos-technikai összefüggésben jelennek meg a történetben. Az angol science-fiction rövidítéséből sci-finek is nevezett műfaj a természetfeleti horrorral és a fantasy-filmmel összehasonlítva a legközelebb áll a hétköznapi valóság törvényszerűségeihez akkor is, ha teljesen irreális környezetben játszódik

Vígjáték
Az egyik legjelentősebb és a horrorfilm mellett a leginkább hatásorientált filmműfaj. A vígjáték lazán szőtt cselekménye túlzásba vitt helyzetekkel és akciókkal, karikírozott nyelvvel és esendő karakterekkel dolgozik. A műfaj filmjei a hétköznapok apró drámáit mutatják be, és szinte mindig happy enddel végződnek. A csetlő-botló, de az őket ért gondokon rendre felülkerekedő hősökben úgy ismerhet magára a néző, hogy nevetése oldja a szorongásait.

Western
A western a filmtörténet egyik legrégebbi műfaja, mely az 1960-as évekig szinte töretlenül népszerű volt a film világpiacán. Műfaji ismérve szerint a western az amerikai Vadnyugaton játszódó kalandfilm. A westerntörténetek nem a moziban születtek. Jóval a film feltalálása előtt füzetes regények, utazó vadnyugati show-k kezdték feldolgozni az amerikai történelem hősi korszakát. A western a polgárháborúban kettészakadt Észak és Dél viszályát, a nyugati partvidék meghódítását, a telepesek és az indiánok küzdelmét elevenítette fel újra meg újra, a történelmi múltat gyakran mitizálva, kiszínezve.

Wuhszia
A - kínai vuxia, lovagi harcművészet kifejezésből származó - wuhszia kínai kosztümös kalandfilmek öszefoglaló neve: darabjai főként középkori környezetben játszódó harcművészeti alkotások, emberfeletti képességekkel rendelkező kardforgatók, kung-fu harcosok főszereplésével. A műfaj több évszázados irodalmi hagyományokból táplálkozik, már első alkotása, az 1928-as Lángokban a Vörös Lótusz kolostor is egy híres kínai lovagregény mozgóképes adaptációja volt. Formai jellemzői: látványos csatajelenetek, naturális vérontások, erősen stilizált, akrobatikus párharcok.

Zenés film
Számtalan önálló műfajból álló filmcsalád, melyeknek közös vonása, hogy a filmek jelentős részében diegetikus (a filmen látható szereplők által játszott, énekelt) zene szól. A zene ebben a filmtípusban a narrációhoz képest sosincs alárendelt szerepben, a cselekmény épp a zenén keresztül bontakozik ki. Zenés filmek már a némafilm korszakában is készültek, főként operett- és operafilmek. A mozielőadásokon a zenét olykor a jelenlévő zenekar és az énekesek mintegy élőben "szinkronizálták" a képekre.